Abstract:
A tanulmány a 18. század elején megjelent, első térképtörténeti művekre hívja fel a figyelmet. A német Gottschling (1711), Gregotii (1713) és Hauber (1724) műveit a szakirodalom csak említi, de a publikációk elemzése és elméleti jelentőségének bemutatása elmaradt. Tanulmányunkban a térképtudomány elméletének kialakulása szempontjából fontos, átmeneti időszakban keletkezett, történeti szempontú kísérletek tartalmát elemezzük. Kimutatjuk, hogy mindhárom mű a földrajzi térképészeti mód áttekintése, amelyekben a térképtörténeti tárgyalás a kortárs német atlaszok és térképek bemutatásával a jelenig terjed. A szerzők különböző színvonalú és szaktartalmú „kísérleteinek” célja a nyomtatott térképek használatának elősegítése, főként a történelmi és földrajzi oktatásban. Hauber térképtörténeti vázlatát a rendszeresség és a mintaként bemutatott anyag gazdagsága miatt ismeri el a földrajzi irodalom, valószínűleg tanítványa, Büsching hatására. A 19. században megjelenő kartográfia fogalomban a valójában különböző térképezési módokat a történeti szemlélet kapcsolja elméletileg is össze, éppen száz évvel ezelőtt létrehozva Eckert térképtudományát (Kartenwissenschaft,1921)
Abstract:
The paper draws attention to the first published works on map history in the early 18th century. The books of the German Lutheran scholar, Gottschling (1711), Gregotii (1713) and Hauber(1724) are only mentioned in the literature, but the analysis of their publications and their theoreticalsignificance are not presented. In our study, we will overview the content of these early ’experiments’,which were written in a transitional period and are important for the development of the theory of
cartography. We show that all three works are about of the mode geographic mapping, and thediscussion of map history extends to the present to include contemporary, German atlases and maps.The authors' works, although with of varying quality and subject matter, aim to promote the use ofprinted maps, especially in historical and geographical education. Hauber’s outline of the history ofcartography is recognised in the geographical literature, probably under the influence of his student, Büsching, for its systematic approach and the richness of the material presented as a model. It isprecisely that historical approach that theoretically links the different mapping modes in the unifyingconcept of ’cartography’, emerging in the 19th century. This historical tradition gave rise to Eckert'smap science (Kartenwissenschaft, 1921) exactly one century ago.
