The substantialist reason in value research: A critical assessment of two Inglehart theses
sociology
traditional values
economic growth
Szociológia D. I./Szociológia
szociológia
hagyományos értékek
gazdasági növekedés
Abstract:
A társadalmi értékek kutatását jelenleg a változó-centrikus paradigma uralja, amely
vizsgálatának középpontjában szubsztanciák (entitások) és azok egymásra gyakorolt hatásai
(pontosabb volna úgy fogalmazni: "ütközései") állnak. Az emergens minőségek ezzel a
szemlélettel összefüggő hanyagolása többé-kevésbé elkerülhetetlen fejlemény a Big Datának
köszönhetően egyre nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló mutatókra és kapcsolataikra
fókuszáló kutatási programok térnyerésével. A dolgozat ennek a paradigmának a
hiányosságait mutatja be Ronald Inglehart posztmaterialista értékváltás-tézisének, valamint
kulturalista gazdasági növekedés-modelljének kritikáján keresztül. Munkámban a
pragmatikus filozófiai hagyományra, illetve az azzal rokon klasszikus szociológiai
áramlatokra visszavezethető mezőelemzés szemléletmódját alkalmazom.
Inglehart értékváltás-tézisének vizsgálatához a World Values Survey-ből használok
adatokat. A mezőelemzésben gyakran alkalmazott módszerrel, többszörös korreszpondenciaelemzéssel
a viszonyításként használt lineáris módszerek ― köztük Inglehart vizsgálatainak
― eredményeivel összevetve koherensebb értékdimenziók tárhatók fel. Az egyes országok
pozíciói, illetve azok változásai ezeknek a dimenzióknak a terében számos ponton
megkérdőjelezik Inglehart diagnózisait.
Az Inglehart által egy, a kultúrát operacionalizáló változóval bővített endogén
növekedés-modell figyelmen kívül hagyja a gazdasági növekedésben alapvető, különösen a
technológiai innováción keresztül érvényesülő állami beavatkozást. Ezeknek a folyamatoknak
a jelentősége a nemzetgazdaságok méretével egyenesen arányos. Inglehart modellje azt
sugallja, hogy a gazdasági növekedés egyik gyökere kulturális értékekben keresendő. Az első
részben bemutatott komplex értékváltozókat használó modellel kiegészített kritika
megkérdőjelezi ezt az állítást.
A két empirikus fejezet tanulságait Weber elektív affinitás-fogalma és Bourdieu
szimbolikus hatalommal foglalkozó munkáinak segítségével értelmezem. A "kultúra" és
"gazdaság" (továbbá a cselekvés anyagi/instrumentális, illetve szimbolikus vonatkozásai)
elválasztásának empirikus értelmetlenségét az értékszociológia előtt álló kihívások
mezőelméleti újraértelmezésén keresztül tárgyalom.