Módszer kidolgozása atkaölő szerek méhviaszból történő eltávolítására

Abstract

A méhek a virágok beporzásán keresztül kulcs szerepet töltenek be a növényvilág jelenlegi állapotának fenntartásában. Nagy figyelmet érdemel emiatt a méhecskék új parazitája, az ázsiai méhatka (Varroa destructor) elleni hatékony védekezés, melynek egyik módja az atkaölő szerek alkalmazása. Ezek, a méhekre és emberekre egyaránt toxikus vegyületek, a keretes méhkaptárból visszanyert műlép többszöri újrahasznosítása során feldúsulhatnak, ami rezisztencia kialakulását eredményezheti. Így elmaradhat a kijuttatott szer hatása, ami az egész méhcsalád pusztulásához vezethet. A műlép atkaölőszer-tartalmának meghatározásával elkülöníthetők a szennyezett, felhasználásra alkalmatlan adagok és lehetőség nyílik a tisztított műlép minták minőségének ellenőrzésére. Tudományos diákköri munkám célkitűzése, hogy nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiás módszert dolgozzak ki méhviasz kumafosz-, -fluvalinát- és amitráztartalmának meghatározására és az áttekintett szakirodalom alapján tisztítási módszert fejlesszek ki az említett atkaölő szerek eltávolítására. Az analitikai módszer kidolgozásához az atkaölő szerek méhviaszból történő extrakcióját 70°C-on, n-hexánnal vagy izooktánnal végeztem. Az oldószereket hűthető centrifugával választottam el a viasztól. Az extrakciós lépést még 2-szer megismételtem. Az egyesített felülúszók tisztításához szilárd fázisú extrakciót használtam. A mintákat vákuumban szárazra pároltam, acetonitrilben visszaoldottam, majd az RP-HPLC oszlopra injektáltam. A két oldószer közül a centrifugálás során könnyebben elváló, olcsóbb n-hexánt választottam. Megállapítottam, hogy a kumafosz és τ-fluvalinát visszanyerése 85 és 110 % közötti érték, kimutatási határa egyaránt 0,1 mg/kg. Az amitráz visszanyerése csupán 15 % körüli, kimutatási határa 0,08 mg/kg. Az anyagvesztés oka a 70°C-os melegítés, a hőérzékeny amitráz feltehetően 2,4-dimetil-fenilformamiddá alakul át. Amitráz mennyiségi meghatározására emiatt a módszer nem alkalmas, ugyanakkor az újrahasznosított műlépben a 120 °C-on 2 óra kezelés alatt bizonyosan elbomlik. A vizsgált gyógyszerkönyvi minőségú viaszpasztilla 1,3 mg/kg τ-fluvalinátot tartalmazott, kumafosz és amitráz nem volt kimutatható. A viszgált újrahasznosított műlépben a mért koncentráció kumafoszra 27,6 mg/kg, τ-fluvalinátra 3,6 mg/kg volt, és amitráz nem volt kimutatható. A továbbiakban az atkaölő szereket 10 - 10 ppm koncentrációban tartalmazó viasz próbatestet állítottam elő a gyógyszerkönyvi minőségű méhviaszból. Homogenitás vizsgálat után e próbatest felhasználásával optimáltam a műlép tisztítására kifejlesztett eljárás körülményeit. A legjobb tisztítási hatásfok akkor adódott, mikor ötszörös tömegű n-hexánnal, 70 °C-on végzett extrakciót követően a mintát lassan hűtöttem szobahőmérsékletűre, fél órára -20 °C-os mélyhűtőbe helyeztem majd 15 percig -9 °C-on centrifugáltam. Az extrakciót még egyszer megismételtem. A tisztítási hatásfok kumafoszra, amitrázra és τ-fluvalinátra nézve rendre 90, 100 és 88 %. A bemért méhviasz 81%-át kaptam vissza. A maradék n-hexánt 120 °C-on vákuumdesztillációval távolítottam el. Az így hexánmentesített mintában GC-MS módszerrel az oldószer nem volt kimutatható. Módszert dolgoztam ki az újrahasznosított műlép tisztítására, melynek alkalmazásával a méhviasz atkaökőszer-tartalma hatékonyan csökkenthető. A méhviasz minta atkaölőszer-tartalmának ellenőrzésére HPLC analitikai kémiai módszert fejlesztettem ki.