Alacsony frekvenciás elektromágneses tér hatása patkányok bélműködésére
TDK dolgozat
Környezettudományi TDK
Abstract:
Kutatásaink célja annak kiderítése, hogy milyen mérhetı változás történik a
szervezetben, ha a kísérleti állatot extrém alacsony-frekvenciás elektromágneses térbe (ELFEMF)
helyezzük. Az általunk alkalmazott tér 500 μT indukciójú, 50 Hz-es, ez az EU által
megengedett foglalkozási védelmi érték, 8 órás idıtartamra. Amennyiben tapasztalható az
állatkísérletekben a normálistól eltérı markáns változás, az arra engedne következtetni, hogy
az embereknél jelentkezı úgynevezett nem-specifikus egészségproblémák (szédülés, fejfájás,
stb.) nem csupán pszichés eredetőek lennének, és ebben az esetben fokozottan kell ügyelni az
ELF-EMF káros hatásaira. Ebben a kísérletsorozatban azt vizsgáltuk, hogy van-e az
expozíciónak hatása a patkányok bélmőködésének szabályozására. A már elvégzett kísérletek
(Lovas Eszter) azt mutatják, hogy az ex vivo, 1 órán át kezelt izolált patkánybél
ingerlékenysége csökken.
Az általunk kivitelezett mérések felnıtt, illetve újszülött korban in vivo kezelt, már
ivarérett állatokon folytak (hím Wistar patkányok). A kioperált bélszakaszokból Magnus-féle
izolált preparátumokat készítettünk (vékonybélbıl, a duodenum-jejunum határáról származó,
kb. 1cm-es béldarabok), és szervfürdıben függesztettük fel (Experimetria, Budapest). Az
edényben lévı Tyrode-oldat hımérsékletét termosztát segítségével 39°C–on tartottuk, és
légpumpa segítségével folyamatosan átszellıztettük. A preparátumokhoz felszálló
koncentrációban adagoltunk – meghatározott protokoll szerint - a béltraktus
simaizomszövetére ható anyagokat (acetil-kolin, kalcium, kálium).
Eredményeink azt mutatják, hogy az ELF-EMF hatásának kitett állatok esetében a
preparátumokban acetil-kolin hatására szignifikánsan nı az amplitúdó és a tónus, továbbá
kálium hozzáadást követıen nı a maximális kontrakció mértéke is, vagyis a beadott
anyagokkal szembeni érzékenység sokkal nagyobb, mint az ELF-EMF hatásnak nem kitett
kontroll esetekben.
Az így levonható konzekvencia, hogy a megengedett határértéknél is lehetnek
fiziológiás változások a kísérleti egyedeknél. Mivel az ex vivo kezelt belek érzékenysége
csökken, az általunk mért hatás lehet egyfajta reaktív érzékenység növekedés.