Alacsony frekvenciás elektromágneses tér hatása patkányok bélműködésére

Abstract

Kutatásaink célja annak kiderítése, hogy milyen mérhetı változás történik a szervezetben, ha a kísérleti állatot extrém alacsony-frekvenciás elektromágneses térbe (ELFEMF) helyezzük. Az általunk alkalmazott tér 500 μT indukciójú, 50 Hz-es, ez az EU által megengedett foglalkozási védelmi érték, 8 órás idıtartamra. Amennyiben tapasztalható az állatkísérletekben a normálistól eltérı markáns változás, az arra engedne következtetni, hogy az embereknél jelentkezı úgynevezett nem-specifikus egészségproblémák (szédülés, fejfájás, stb.) nem csupán pszichés eredetőek lennének, és ebben az esetben fokozottan kell ügyelni az ELF-EMF káros hatásaira. Ebben a kísérletsorozatban azt vizsgáltuk, hogy van-e az expozíciónak hatása a patkányok bélmőködésének szabályozására. A már elvégzett kísérletek (Lovas Eszter) azt mutatják, hogy az ex vivo, 1 órán át kezelt izolált patkánybél ingerlékenysége csökken. Az általunk kivitelezett mérések felnıtt, illetve újszülött korban in vivo kezelt, már ivarérett állatokon folytak (hím Wistar patkányok). A kioperált bélszakaszokból Magnus-féle izolált preparátumokat készítettünk (vékonybélbıl, a duodenum-jejunum határáról származó, kb. 1cm-es béldarabok), és szervfürdıben függesztettük fel (Experimetria, Budapest). Az edényben lévı Tyrode-oldat hımérsékletét termosztát segítségével 39°C–on tartottuk, és légpumpa segítségével folyamatosan átszellıztettük. A preparátumokhoz felszálló koncentrációban adagoltunk – meghatározott protokoll szerint - a béltraktus simaizomszövetére ható anyagokat (acetil-kolin, kalcium, kálium). Eredményeink azt mutatják, hogy az ELF-EMF hatásának kitett állatok esetében a preparátumokban acetil-kolin hatására szignifikánsan nı az amplitúdó és a tónus, továbbá kálium hozzáadást követıen nı a maximális kontrakció mértéke is, vagyis a beadott anyagokkal szembeni érzékenység sokkal nagyobb, mint az ELF-EMF hatásnak nem kitett kontroll esetekben. Az így levonható konzekvencia, hogy a megengedett határértéknél is lehetnek fiziológiás változások a kísérleti egyedeknél. Mivel az ex vivo kezelt belek érzékenysége csökken, az általunk mért hatás lehet egyfajta reaktív érzékenység növekedés.