A családtag által érvényesített kárigények megítélése

Abstract

A család olyan társadalmi intézmény, amely egyrészt önmaga, másrészt a társadalom számára lát el funkciókat. Egyrészt betölti az alapvető reprodukciós funkciót, azaz az utódnemzést a társadalom számára. A gazdasági funkció a család azon feladata, hogy a társadalmi munkamegosztásban való részvételt és a családtagok fogyasztását biztosítsa. A szocializációs funkció ellátásával a család megtanítja a gyermeket a társadalom tagjává válni, közvetíti az adott társadalomban uralkodó norma- és szabályrendszereket, magatartás-mintákat és egyben megteremti a magánszféra azon közegét, amely érzelmi stabilitást, biztonságérzetet nyújt. A politikai funkció azt jelenti, hogy megtanítja a gyermeket a családon belüli rendhez, és ezáltal a külső rendszerhez való alkalmazkodás képességére. Nem kérdéses, hogy e funkciók teljes körű megvalósulására akkor van lehetőség, ha a nukleáris család (anya, apa, gyermekek) valamennyi tagja betöltheti a maga szerepét. A család tehát komplex rendszer, amely mind az egyén, mind a társadalom szempontjából kiemelt figyelmet érdemel, és ennek a jogalkotásban, valamint a jogalkalmazásban is tükröződnie kell. Jelen tanulmány két esetkört vizsgál. Egyrészt azt, amikor külső károkozói magatartás folytán bomlik meg a család rendszere, és amikor ez a hozzátartozó által érvényesített kárigényként nyer megfogalmazást. Másrészt pedig azt, amikor a családon belüli viszonyrendszerben van olyan mértékű zavar, hogy a családtag a konfliktust individuális alapon, személyhez fűződő joga megsértése miatt indított kártérítési perben kívánja orvosolni. Jelen tanulmány mindkét esetkörben a nem vagyoni sérelmükért fellépő családtagok igényeit vizsgálja.