Reparatív szemlélet a pénzügyi fogyasztóvédelemben

Abstract

A klasszikus polgári jogi gondolkodásban a polgári jogi jogviszonyban a szereplők egymáshoz képest mellérendelt viszonyban állnak, a szerződő felek egyenrangúak. A fogyasztónak minősülő személyek által kötött szerződések esetében azonban a szolgáltatást nyújtó az esetek döntő részében jelentős fölényben van a szaktudás, az információkhoz való hozzáférés, azok feldolgozási képessége és az anyagi erő tekintetében. A fogyasztóvédelem célja, hogy az egymáshoz képest ténylegesen aszimmetrikus helyzetben lévő fogyasztószolgáltató viszonyt jogi eszközökkel kiegyensúlyozza. Nincsen ez másként a pénzügyi szerződések esetében sem. Jelen írásomban azt kívánom áttekinteni, hogy a pénzügyi fogyasztóvédelem kiterjedt eszközrendszerében belül, hogyan kerülnek előtérbe a preventív és represszív eszközökön túlmenően a reparatív szemléletű eszközök. A reparatív eszközökön belül is elsősorban a tényleges helyreállítást célzó eszközök kettős fejlődési ívét rajzolom fel, amely mutatja a pénzügyi fogyasztóvédelem ezen a területen tapasztalható fejlődési irányait.