Fogyasztóvédelmi szabályok érvényesülése az új Polgári törvénykönyvben

Abstract

A magánjogi jogintézmények, amelyek az eladói felelősség bázisát képezik már a XVIII-XIX. században kialakultak. A fogyasztóvédelem, a szociálisan rászorult fél védelme és más hasonló jelszó alatt – szinte a korkívánat erejével – fellépő és ható nézetek az elmúlt évtizedekben a világ gazdaságilag fejlettebb felében hódítottak, és – a szokásos késéssel – a 70-es években hozzánk is eljutottak. Megkísértették nemcsak a jogtudományt, hanem a jogalkotást és a bírói gyakorlatot is. Az 1959. évi IV. törvényben (régi Ptk.) is szerepeltek már fogyasztóvédelmi szabályok. A régi Ptk. meghatározta a fogyasztó és a fogyasztói szerződés fogalmát a záró rendelkezések között. A fogyasztó az, aki gazdasági vagy szakmai tevékenységi körén kívül eső célból szerződést kötő személy, tehát lehetett természetes és jogi személy is. A fogyasztói szerződés pedig az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti.4 Az általános szerződési feltételekre vonatkozó szabályok is tartalmaztak fogyasztói rendelkezéseket (régi Ptk. 205/A. § (2) bekezdése), amelyek kedveztek a fogyasztónak (régi Ptk. 207.§). A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó szabályozásban (régi Ptk. 209.§) már szerepelt a közérdekű kereset indításának lehetősége. Végül még kiemelendő a hibás teljesítés szabályai közt a fogyasztói szerződések esetében a szavatossági jogoktól való eltérés tilalma a fogyasztó hátrányára. A Vékás Lajos professzor által szerkesztett 2008- as Szakértői javaslatban is szerepeltek többek közt a fogyasztói szerződésekre vonatkozó rendelkezések: az érvénytelen szerződések körében a fogyasztóra hátrányos feltétel szabálya, a tisztességtelen szerződési feltétel fogyasztói szerződések esetében, a hibás teljesítési vélelem a fogyasztói szerződéseknél, a fogyasztói kezességi szerződés és a fogyasztói garanciavállalás tilalmának kimondása.