Posztkonfliktusos alkotmányozás

Abstract

A fegyveres konfliktusok által sújtott térségek és államok esetében a konfliktus lezárulása után alapvető kérdésként merül fel, hogy van-e esély a demokratikus berendezkedés kialakítására és megszilárdítására. Az, hogy milyen esélyekkel indul egy (jövendő) állam a tartós demokratizálódás tekintetében, és milyen utat kell választania annak érdekében, hogy a kialakuló új berendezkedés hosszú távon is megőrizze demokratikus jellegét, egy sor tényezőtől függ. Értelemszerűen nem mellékes az adott konfliktus természete, például hogy egy polgárháború vagy forradalom után kell-e új közös alapokat találni, hogy történtek-e tömeges emberi jogi jogsértések valamely, továbbra is az állam határain belül létező etnikai vagy vallási csoport sérelmére, és az sem, hogy játszott-e szerepet más állam a konfliktus kirobbanásában. A nemzetközi beavatkozás, illetve segítség természete és iránya a konfliktust követően is meghatározó szerepet játszik, és a békefenntartás (peacekeeping) sikeressége is fontos sarokpont. Emellett persze nem feledkezhetünk meg az átmeneti igazságszolgáltatás problematikájáról, az amnesztia és a büntetőjogi felelősségre vonás igénye között feszülő ellentétről, az igazságtételi és megbékélési bizottságok tevékenységéről. Amennyiben etnikailag megosztott társadalomról van szó, felmerül a népek önrendelkezési jogának messzire vezető kérdése, míg például az arab tavasz államai esetében központi témává vált az iszlám szerepe a létrejövő új rendszerekben.