A vezető állású munkavállalókra vonatkozó szabályozás
munka- és szociális jog
munkajog
Absztrakt:
Frank Ignác múlt században tett megállapítása napjainkban is tanulsággal szolgál. Benne
rejlik, hogy a saját tudás, tapasztalat és tehetség olykor nem elegendő, hanem újabb
és újabb ismeretek elsajátítása szükséges az emberi tevékenységek egyre magasabb fokán.
A szellemi tőke gyarapításával legyőzhetők az akadályok. Szüntelen újratermelődésük
azonban sejteti, hogy az élet végeláthatatlan lehetőségeket kínál az alkotó ember
számára.
A munkavégzés során is a velünk született adottságainkat, és tanult, kifejlesztett képességeinket
igyekszünk kamatoztatni. A vezető szerepben tevékenykedő munkavállalóknak
a tudásbeli korlátokon felül különböző érdekekkel is számolniuk kell. A versenyszférában
a kiemelkedő pozícióban lévő személyek elsősorban a tulajdonosi törekvéseket
hivatottak szolgálni. Ezek maradéktalan érvényesülése után valósíthatják csak
meg saját elképzeléseiket. Szakmai felkészültségükön túl számos olyan tulajdonsággal
kell rendelkezniük, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy megbirkózzanak a velük
szemben támasztott követelményekkel. Munkaviszonyból származó speciális jogaikat
és kötelezettségeiket az 1992. évi XXII. törvény, azaz a munka törvénykönyve (a továbbiakban:
Mt.) X. fejezete szabályozza, amennyiben vezető állású munkavállalóknak minősülnek.
Az Mt. hatályából következően e fogalom nem öleli fel a köztisztviselői és a
közszolgálati intézményvezetőket. Státuszukra a köztisztviselőkről szóló 1992. évi XXIII.
törvény és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, illetve ezek végrehajtási
rendeleteinek a szabályai az irányadók. Dolgozatom, amint címében is benne
foglaltatik, nem terjed ki ez utóbbi jogviszonyokra. Hangsúlyos szerepet kap benne a
gazdasági társaságok élén álló vezető tisztségviselők helyzetének értékelése. A munkajog
és a társasági jog összhangját kereső elméleti és gyakorlati kérdéseket, valamint a
problémákra megoldást kínáló válaszokat foglalom össze.