Az Európai Unióhoz történő csatlakozás hatása a magyar alkotmányra

Abstract

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy helyes kis földrész, tele idegen kultúrákkal, mindegyik furcsa, sőt fenyegető a szomszédai számára, s a többségük csak nemrég kecmergett ki egy sor pusztító háborúból. Európa még ötven évvel ezelőtt is ilyennek látszott a kívülálló szemében. Európa nagyszerűsége azonban éppen a sokféle kultúrában és ezek kölcsönhatásában rejlik, folyamata, más kontinensek kultúráitól eltérően, a homogenitás benyomását kelti. Ezzel szemben Európát még a saját népei is ritkán tekintették egységes történelmi alakulatnak, pedig nincs még egy olyan földrésze a világnak, ahol a kulturális hatások olyan széles skálájában, a természeti jelenségek olyan óriási változatosságában gyönyörködhetnénk, mint a viszonylag kis területen fekvő Európában. Európában nincsenek őserdők, esőerdők, geológiai szempontból mégis a világ legösszetettebb földrésze. Találkozhatunk határai között gleccserrel, fjorddal, tundrával, szigetekkel, hegyekkel, lápvidékekkel, sivataggal (Almeira közelében). A svéd tavaktól a délolasz hegyi városokig, a nyugati szigeten észlelhető emberi melegségtől a szlávok ragyogó népművészetéig és zenéjéig ez a gyakran nem is sejtett és nem is látott Európa egyedülálló dolog. A világon sehol nem lelhető fel ilyen sokszínű kulturális és nyelvi gazdagság. A sokszínűség mellett, a múlt század derekán megadatott a lehetőség, hogy az öreg kontinens nemzetei végre békében élhessenek, egyesíthessék erejüket, értékeiket. Egy gyümölcsöző együttműködés látszott elindulni, melynek kapuja a kelet-európai átalakulás után megnyílt hazánk előtt is.