A gyülekezési jog szabályozásának jövője
alkotmányjog
gyülekezési jog
Abstract:
A tüntetések, felvonulások formája, jellege, célja számos változáson ment keresztül
a történelem folyamán. Hazánkban a magyar jakobinus mozgalom hatására jelent
meg a gyülekezési jog átfogó szabályozásának gondolata. 1848-ban született meg az
első jogszabály a gyűlések tartásáról, mely 1918-ig volt hatályban. Az I. világháborúig
folyamatosan korlátozták a gyülekezési jog gyakorlását, hiszen a politikai hatalom
semmiképpen nem engedhette meg a fennálló rendszer megkérdőjelezését.1
Az 1945-ben keletkezett 5159/1945. BM rendelet 1989-ig, a jelenlegi törvény
meghozataláig rendezte – cseppet sem megnyugtatóan – ezt a területet. A rendszerváltozás
előkészítése érdekében, a demokratikus állami berendezkedés megteremtése
végett azonban szükségessé vált a gyülekezési jog reformja.
Az 1989. január 24-étől hatályos új jogszabály azonban csak részben valósította
meg a szabályozás elé kitűzött célokat. A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III.
törvény (a továbbiakban: gyülekezési törvény) megszületése óta „megmozgatja” a
társadalmat.
A gyülekezési törvény elsősorban a gyülekezési jog gyakorlása előtt álló korlátokat
rögzíti – amit törvény nem tilt, azt szabad elvének szem előtt tartásával. A jogszabály
kis terjedelmű, minimális szabályozást jelent, néhány paragrafusból áll csupán,
de számos gyakorlati problémát okoz.
Bár állandó viták kereszttüzében áll, nem sokat módosult az idők folyamán.
Törvénymódosításra irányuló indítványt mindig csak egy-egy jelentősebb, a közvéleményt
felkavaró demonstráció után terjesztettek be. A felháborodás elcsendesedésével
azonban minden ment tovább az addig megszokott mederben.
A dolgozat középpontjában a gyülekezési jog korlátainak és az azokra érkező
megoldási javaslatoknak az áttekintése áll a gyülekezési törvény és a hazai szakirodalom
elemzése révén. Mivel a rendőrség elsődleges szerepet játszik a gyülekezési
jog gyakorlásának érvényesítésében, nem tekinthetünk el szerepének bemutatásától
sem.