A progresszív aspektus problematikája a magyarban
Absztrakt:
Az aspektus, vagyis az a szemléletmód, amely meghatározza
az események kontextusban való ábrázolását, funkcionális kognitív
nyelvészeti kiindulópontból konstruálás során létrejövő jelenségnek tekinthető,
amely elsősorban az igében sematikusan megjelenő eseménysémától függ. A
konstruálás iránya azonban a különböző nyelvekben eltérő lehet, és ez kihat az
aspektuális tartalmak szerveződésére is. Így a magyar aspektusrendszerre egy
sematikusabb folyamatos (imperfektív) alapalak a jellemző, míg az angol szemléletmód
szempontjából egy szemantikailag és alakilag komplexebb folyamatos
(progresszív) ábrázolásmód a meghatározó. A progresszív jelentéstartalmat –
amely prototipikusan a cselekvőt egy cselekvés közben ábrázolja – természetesen
a magyar nyelv is képes kifejezni, ám ez csak az eseménynek egy másik
eseménnyel szimultán viszonyba állításában ragadható meg. Az időhatározói
mellékmondat, a jelen idő, valamint az éppen kiemelő-nyomatékosító partikula
megjelenése a szerkezetben lehetővé teszi az imperfektív eseményeknél a progresszív
jelentéstartalom kifejezését. Az éppen kifejezéssel létrehozott konstrukcióban
(egy másik esemény idejével viszonyba állítva) azonban egészleges, perfektív
szemléletű események is megjelenhetnek, és ez az eseménynek röviddel
egy másik esemény előtti befejeződését fejezi ki. A szerkezet működési sajátosságai
rávilágítanak az igekötők kitüntetett szerepére az egészleges ábrázolásmód
megkonstruálása szempontjából, illetve más szerkezetekkel összehasonítva rá-
mutatnak a magyar aspektusrendszer szerveződésének sajátosságaira is