Az Eötvös Loránd Tudományegyetem kiválósági megítélése az ARWU nemzetközi rangsorban és a hazai hvg.hu rangsorban
Természettudományi Kommunikáció és UNESCO Multimédiapedagógia Központ
tudománykommunikáció a természettudományban MSc
Kutatásmenedzsment specializáció
felsőoktatási rangsor
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Absztrakt:
A diplomamunkámmal igyekeztem bemutatni, a hazai Heti Világgazdaság
rangsorának főbb jellemzőit, szerettem volna érzékeltetni, hogy az Eötvös Loránd
Tudományegyetem miért szerepel legtöbbször az élmezőnyben, ebben a rangsorban,
ráadásul a nemzetközi shanghai rangsorban is szép eredményeket ér el évek óta. Ma
már számos publikáció és esettanulmány foglalkozik a rankingek témakörével, hiszen
egyre nagyobb figyelmet kap az utóbbi időben az egyetemek rangsorpozíciója, már
csak az intézményekre is kiterjedő felsőoktatással kapcsolatos változások miatt is. A
kutatásom során, számomra egyértelművé vált, hogy a rankingekről szóló cikkek
nagyban befolyásolják a gimnazisták és a hallgatók véleményét. Azonban a legtöbb
vizsgált cikk koránt sem említi akár a hazai akár a nemzetközi rangsorok főbb
módszerét, amivel rangsorokról egy középiskolás vagy egyetemista számára átfogóbb
kép alakulna ki arról, hogy miért van egyáltalán szükség a felsőoktatási intézmények
karait, képzéseit összehasonlítani. Fontos lenne, hogy ne csak a rangsorverseny
bemutatása legyen a cikkek elsődleges célja, hanem hogy a nemzetközi rangsorokról
szóló közismert honlapokon születő ismeretterjesztő cikkekkel nagyobb érdeklődés
alakuljon ki egy-egy intézmény, egy képzés, a rangsorok módszertana, tudományos
tevékenységek iránt. Ez azért rendkívül fontos, hogy ne csak egy hangzatos cím
alapján vagy az alapján döntsön a szülő, s vele együtt a gyerek, hol kezdi meg a
felsőoktatási képzést, hogy az adott intézmény egyik évben rosszabbul vagy jobban
teljesít a rangsorban. Az interjúkból is világosság vált, hogy a rangsorok egyfajta
iránymutató eszközök, melyek orientálják a hallgatókat, köztük a külföldi hallgatókat
is, segítve az intézményválasztásukat. De, hogy a teljes képet átlássa az olvasó,
fontos lenne feltüntetni a cikkekben is a rangsorok metodikáját is. A kérdőívekből
kiderült, hogy a végzős gimnazisták és az egyetemisták viszonylag tájékozottak a
rangsor témában, többen is hallottak már a nemzetközi, hazai és egyéb felsőoktatási
rangsorokról, viszont statisztikai adatokat valószínű keveset olvasnak a
felsőoktatással kapcsolatban. Egyértelműen leszűrhető az interjú alanyok
véleményéből, hogy ma már egyik intézmény sem hagyhatja figyelmen kívül a
rangsorokat, hiszen azok segítik felhívni a figyelmet egy egyetem vagy főiskola akár
tudományos területein, karain, képzéseink az esetleges hiányosságokat. Köztudott,
hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem az egyik leghíresebb a „nagyok” közül,
kérdés, hogy az indikátor felhalmozás korában, hogyan érhetjük el, hogy bármely
magyarországi felsőoktatási intézmény egyre feljebb kerüljön a világrangsorok
ranglétráján, s vajon tényleg csak az az egyedül módja ennek, ha egy „nagy
Budapesti Egyetemmé” olvadnak össze hazánk egyetemei?