Milyenek legyenek a német közkönyvtárak? A nyilvános és közkönyvtárakról alkotott felfogások
Valóságos Könyvtár – Könyvtári Valóság
közkönyvtár
német közkönyvtár
német közkönyvtári mozgalom
Richtungsstreit
Neue Richtung
Abstract:
A német nyilvános és közkönyvtárak történetében az 1890-es évek fordulatot hoztak. Ekkor
indult el az angolszász közkönyvtárakat mintának tekintő közkönyvtári mozgalom, a Bücherhallenbewegung.
Az 1910-es években a közkönyvtárügyről folytatott vita (Richtungsstreit) két
fő irányzat köré csoportosult (Leipziger Richtung vs. Stettiner Richtung). Az irányzatokat – ha
lényegesen eltérő mértékben is – a nevelő szándék, az értékek közvetítésének igenlése jellemezte.
Az olvasmányok szabad kiválasztása, giccs olvasása a stettini felfogásban akkor elfogadható,
ha biztosított a továbblépés a magasirodalom felé. A lipcsei vezető, Walter Hofmann szerint
a könyvválasztás nem az olvasói kívánság, hanem a könyvtáros nevelő intenciói szerint történhetett.
Mindkét irányzat jól szervezett intézményrendszert épített ki, mely átfogta a közkönyvtárügy
egészét. A Hofmann-féle szervezet sokkal egységesebb és központosított volt. Az irányzatok
közötti vita az 1920-as évek végére csitult el, a korszakhatárt pedig az ún. weimari köztársaság
bukása (1933) jelenti. A tárgyalt időszak elejét a dinamikus gazdasági és kulturális fejlődésbe,
valamint a társadalmi haladásba vetett hit jellemezte. A közkönyvtárak ügye és az intézmények
felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberekkel való ellátása megoldódni látszott. Az első
világháború, majd az azt követő társadalmi, gazdasági és politikai válságok teljesen átformálták
a német szellemi életet. A gazdasági nehézségek leginkább a nyilvános és közkönyvtárakat sújtották,
ami elbizonytalanította a könyvtárosokat. Az 1930-as években a szélsőséges politikai ideológiák
a könyvtárakban olyan eszközt láttak, amelyek alkalmasak a politikai tartalmak közvetítésére
és a kulturális tevékenység ellenőrzésére, irányítására.