¿Enseñanza explícita o imitación? Cómo desarrollar algunos rasgos suprasegmentales en la producción oral de estudiantes hungaroparlantes

Abstract

Ebben a munkában két szupraszegmentális jellemzőt, a szótagösszevonást és az átszótagolást vizsgáltam. Egy bevezető szekció után láthattuk a két jelenség jelenlétét és megjelenésének feltételeit a spanyol illetve a magyar nyelvben. Ahogy láthattuk, míg a szótagösszevonás és az átszótagolás a spanyol nyelv általános jellemzője, addig a státuszuk a magyar nyelvben problémákat vet fel: a szótagösszevonás esetében például a diftongusok kérdéses helyzete nem teszi egyértelművé azt, hogy megjelenhet-e a magyarban. Ezzel szemben az átszótagolás előfordulat a magyarban, viszont bizonyos nyelvi környezetek ellentmondanak a jelenség szabályainak (vö. Dressler és Siptár 1989: 39 és 1998: 45-46). Ebből a problémás helyzetból kiindulva végeztem egy kutatást, melyben egyetemi hallgatók vettek részt, akik olyan mondatokat olvastak fel, melyek szótagösszevonást (nyolc eset) és átszótagolást (tizenegy példa) tartalmaztak. Kutatásom célja az volt, hogy megvizsgáljam, az explicit tanítás vagy a célnyelvi beszédprodukció imitálása járul hozzá jobban a kérdéses jelenségek kiejtésének felgyorsulásához. Ahhoz, hogy mindezt elemezni tudjam, az adatközlők felvették a saját felolvasásukat, majd pedig egy videóhívásban vettek részt. A hívás során a résztvevők egyik fele megismerte a szótagösszevonás és az átszótagolás szabályait, és ezek felismerését, alkalmazását is gyakorolták. A másik csoport viszont nem kapott semmilyen információt a két jelenségről, hanem egy olyan hangfelvételt hallgatott meg háromszor, melyen egy anyanyelvi adatközlő olvassa fel a kutatás során használt mondatokat. A videóhívás végén minden magyar nyelvtanuló újra felolvasta a hét mondatot. A felolvasásokat a Praat nevű programban elemeztem. A szótagösszevonás és átszótagolás kiejtésének gyorsulását vizsgálva azt az eredményt kaptam, hogy az explicit tanítás hatékonyabbnak tűnik, mint az imitálás. A kapott adatok alátámasztják a jelenségek megismerésének és gyakorlásának fontosságát, ezért egy másik munkám (Kovács 2022) részeként egy olyan tizenkét feladatból álló tematikus feladatsort terveztem, melynek segítségével a középiskolai spanyol nyelvtanulók is gyakorolni tudják a szótagösszevonást és az átszótagolást. Bár ez a kutatás a nevezett jelenségek elméleti, gyakorlati, és tanításmódszertani vetületeit is tárgyalja, számos olyan kapcsolódó téma és résztéma van, melyeket mindenképpen érdemes lenne vizsgálni a jövőben. Így például fontos lenne az átszótagolás státuszát vizsgálni a magyar nyelvben. Ahogy láthattuk, jelenléte nem egyértelmű a magyarban, ezért szeretnék végezni egy percepció alapú mérést végezni, melyből kiderülhetne, hogy az átszótagolás valóban jelen van-e a nyelvben, és hogy elfogadott-e vagy inkább megbélyegzett. Emellett érdemes lenne részletesebben és statisztikai módszerekkel megvizsgálni a korpusz változóinak esetleges hatását. Ehhez hasonlóan ebben a témában is tervezek egy olyan percepció alapú kutatást, mely során választ lehetne kapni arra, hogy a mért gyorsulást észlelik-e a spanyol anyanyelvi beszélők, és ha igen, milyen mértékben számít jelentősnek ez a gyorsulás.