Networking Freud : The Intellectual Roots of Psychoanalytical Theory

Abstract

A tanulmány célja, hogy egy pártatlan szociológiai tanulmányt készítsen Freudról, hogy jobban megérthessük az elméletét. E célból használ egy történelmi, interakcionalista metódust, amit a filózófia szociológiájának hívnak, és elsődleges, illetve másodlagos forrásokon keresztül vizsgálja Freud kapcsolatát a mestereivel. Ontológiailag, ez a tanulmány feltételezi, hogy a társas interakciók meghatározzák a szellemi aktivitást tudástranszferen keresztül, az érzelmi kötődést egy személyhez és az intellektuális mezőhöz, és ez a mező diktálja a szellemi aktivitás tartalmát. Episztemológiailag pedig a fent említett koncepciók forrására fókuszál, mint az intellektuális termelés, az egyén múltja, és az adott tudományos terület paradigmái. Ez a tanulmány Freud pszichoanalízis elméletének kialakulásában szerepet játszó hat fontos mesterére fókuszál: Carl Claus, Ernst Brücke, Franz Brentano, Jean-Martin Charcot, Hippolyte Bernheim, és Josef Breuer. Ezek a nevek és a hatásuk Freud elméleteire meg vannak vizsgálva és magyarázva ebben a tanulmányban. Eszerint, Brücke-t és Charcot-t tartják Freud keretrendszerének két fő forrásának. Brücke tanításai a fiziológiában és neurológiában segített Freudnak tudományos törekvései határát felismerni, Freud egész karrierje alatt hű maradt Brücke ötleteihez. Freudnak Charcot mutatta a klinikai vizsgálatok fontosságát, és hogy hogyan alkalmazza, illetve merítsen a klinikai tapasztalatokból az orvosi tudományokhoz. Freudnak mély érzelmi elkötelezettsége volt ehhez a két mesterhez és az ő paradigmáik határain belül maradt. Claus volt Freud biológiatanára, és tőle származnak a biológiáról alkotott kezdeti ötletei. Viszont mivel kapcsolatuk érzelmi komponens híján volt, Freud könnyebben megszegte korának biológiáját. Brentano kapcsolata Freudal a tökéletes ellentéte volt Clauséhoz képest. Brentano felkeltette Freud érdeklődését a filozófiában, de nem tudta gyarapítani tudását, hiszen Freudnak mélyebb kapcsolata volt Brücke-vel. Így tehát Freud pszichoanalízisében nehéz Brentano tanításainak nyomát fellelni. Bernheim és Breuer segített Freudnak abban, hogy az elmélete kapjon egy végső alakot a pszichoanalízis koncepciója előtt. Az elemzés azt mutatta, hogy a hatásuk Charcot kezdeti érzelmi ingerének határai között mozgott; így a tudástranszferük kritikus volt, de limitált és inkonzisztens Freud életművén keresztül. A metodológia alkalmazása megmutatta Freud szellemi forrásait, és a viszonylagos fontosságukat a pszichoanalízisben. A végső elemzésben képesek voltunk felismerni Freud szellemi munkaelveit, ahogyan azokat lefektette a pszichoanalitikus munkáiban. Ez alapján, Freud teljes törekvése az volt, hogy megváltoztassa a szigorú kategóriákat állapotokra. Ezeknek az állapotoknak volt lehetősége (és szükségessége) változni, amiket a nagyra tartott mesterei definiáltak.