Egy férfinyira a hajléktalanságtól. Nőpolitika és hajléktalan nők az Európai Unióban

Abstract

Az Európai Unióban 47 millió ember él a szegénységi küszöb alatt, harmincmillió élete szociális támogatástól függ, közel hárommillió hajléktalan a rokonai, ismerősei, barátai vagy a szociális rendszer segítségére szorul, 1,8 millió ember pedig hajléktalanszállásokon él. Ezek ráadásul csak becsült számok: szinte egyetlen európai országban sincs rendszeres, központi, hivatalos, egységes felmérés a társadalomból „kiilleszkedettekről” (Avramov, 1999). A számok bizonytalansága a hajléktalanság meghatározásának labilitását követi, ugyanis abban sincs közmegállapodás, hogy kiket nevezzünk hajléktalannak. Ország, kultúra, szociálpolitika és aktuális kutatók szerint más és más személy tartozik e kategóriába (Edgar–Doherty–Meert, 2003). Mindehhez adjuk hozzá az egyes országok statisztikakészítésének különbségeit, és máris úgy tűnik, aligha van remény a hajléktalanság problémájának közös megismerésére.