Néhány észrevétel Tamási Erzsébet: "A családon belüli erőszakról…" című cikkéhez

Abstract

A szerzővel egyetértek: minden egyoldalúság ártalmas. Amikor nem minden indulat nélkül felrója a feminista mozgalmak képviselőinek, hogy az általuk ábrázolt világképben a nők jók – a férfiak rosszak, illetve, hogy a családon belüli erőszakkal kapcsolatban: „Az alapképlet: a nők és gyermekek az áldozatok, a férfiak az agresszorok”, illetve hogy „Miközben ádáz harcot hirdetnek az előítéletesség, a tévhitek és a nemi szerepek rossz, avítt beidegződései ellen, úgy tűnik, újraépítik a gyenge nő–erős férfi nem kevéssé idejét múlt képletét.” Azaz „az annyit kárhoztatott kettős standardot éltetik” – akkor sok tekintetben igaza van. (Bár – és ezt csak zárójelben jegyzem meg –, én sem a nyugati, sem a hazai feminista irodalomban nem vagyok igazán otthon, a T. E. által hivatkozott NANE kiadványokat, valamint Morvai Krisztina: Terror a családban című könyvét természetesen ismerem; abban azért nem vagyok biztos, hogy a feminista mozgalmak mindenben azonos álláspontot foglalnak el, valamint, hogy mindig olyan sommásan fogalmaznak és ítélkeznek, amint azt T. E. a szemükre veti.) Néhány megállapításával azonban vitába szállnék, illetve néhány megjegyzéssel az általa vázoltakat szeretném kiegészíteni.