Az utóbbi néhány évben gyakran találkozom azzal a véleménnyel, hogy a rendszerváltást követően az ifjúság középosztályosodott. Eleinte az ifjúságkutatásban aktívan részt vevő vagy az ilyen kutatási eredmények iránt érdeklődő kutatók
tanácskozásain, konferenciáin. Később a fiatalok helyzetéről megismert eredményeket munkájuk megalapozásához alkalmazni
kívánó, de kutatással aktívan nem foglalkozó gyakorló szakemberek (könyvtárosok, közművelődésben dolgozók, segítő szervezetek munkatársai) is hallhattak a középosztályosodást tényként kezelő álláspontról. Bizonyító érvként olyan adatokat
ismerhettünk meg, amelyek a számítógép használat, az internet hozzáférés és a mobiltelefon tulajdon (pontos szóhasználat
szerint: „ellátottság”) emelkedő arányaira hivatkoztak.
