A szolidaritás határai Európában

Abstract

A közös értékek, intézmények, döntéshozatali mechanizmusok, a részérdekek békés harmonizálása és a belső forrástranszfer működése megvetették egy valódi európai „közösség” alapjait. Mindazonáltal a legfontosabb közösségi vonás, ti. a belső szolidaritás az integráció kezdeti éveiben volt a legerősebb, azután pedig fokozatosan veszített az erejéből. A kezdetben egységes célrendszer az 1990-es évektől ugyancsak szakadozni kezdett. Egy nem teljes, sőt gyengülő belső kohéziójú közösség bővítése számos kérdést vet fel. A leendő tagok iránti szolidaritás legelső próbája a csatlakozás előtti, majd az azt követő forrástranszfer módja és mértéke. Ez az EU részéről eleve feltételes és erősen korlátozott. A közösségbe való befogadás társadalmi-politikai kritériuma a közös identitás. Az EU előszeretettel hangsúlyozza a tagjelöltek átalakuló, „másodosztályú” minőségét.