Demokratikus szolidaritás

Abstract

A társadalmi vállalkozásokkal kapcsolatos érdeklődés az 1980–1990-es években jelent meg. A szociális szükségletek kielégítésének alternatív módozataiként, valamint a piaci és állami szolgáltatásoktól eltérő működésük, helyi igényekre szabott válaszaik és innovatív gyakorlatuk miatt a legtöbb országban speciális jogszabályokat fogadtak el, támogatási konstrukciókat dolgoztak ki elterjesztésükre. A fogalom értelmezése kibővült, és az általa jelölt gyakorlatok száma jelentősen megnőtt, kiüresítve a társadalmi vállalkozások eredeti jelentését. A fogalmi expanzió hatására létrejött legszélesebb meghatározás szerint társadalmi vállalkozásnak tekinthető minden olyan szervezet, amely társadalmi célok érdekében piaci tevékenységet folytat. A társadalmi és gazdasági dimenzió hangsúlyozása azonban nem elégséges feltétele a társadalmi vállalkozások működésének, minőségi különbözőségének megértéséhez. Jelen tanulmány végkövetkeztetése, hogy a vonatkozó szakirodalomban a definíciós kísérletek számának a növekedése a társadalmi vállalkozások harmadik, politikai dimenziójának háttérbe szorulásával járt együtt, amely kollektív jellegétől fosztja meg a szervezetet. A társadalmi vállalkozások csak úgy képesek megőrizni a társadalmi szükségletek felismerésével és megválaszolásával kapcsolatos „versenyelőnyüket”, gazdasági fenntarthatóságukat, amennyiben működésük során teret engednek a demokratikus szolidaritásnak.