Idősbarát városok, helyek, közösségek

Abstract

A WHO 2005-es kezdeményezése, a „Globális idősbarát városok” (Global Age-friendly Cities) program az épített környezetet a társadalmi és a szociális paraméterekkel kapcsolta össze, és ezzel új szemléletet indított el. Tanulmányomban bemutatom, hogy miként követték ezt a kezdeményezést a tengerentúli angolszász országok, az egyes ázsiai országok, az Európai Unió régi és új tagországai, melyek voltak az úttörő és melyek a hátul kullogó országok. Kifejtem az egyes országok közti azonos, illetve eltérő problémakezelést. Kitérek a kulturális és a vallási különbségekre, és hogy mindez miként befolyásolta az idősbarát környezet kialakítását. Elemzem, hogy a tudomány, a különféle kutatások, a makro-, a regionális és a mikropolitika, illetve a kérdéskört új dimenzióba helyező „idősbarát ellenesség” (age-friendliness) okait feltáró vizsgálatok mivel járultak hozzá a probléma megoldásához, és melyek voltak az idősbarát környezet létrehozását akadályozó faktorok. A tanulmányból kiderül, hogy napjainkra az idősbarát környezet/age-friendly environment koncepciót egyre inkább az „idősödő barát város, környezet”, az „ageing friendly city/environment megközelítés váltja fel: a kihívásra adható válasz csak a változás folyamatában, a generációs viszonyok, az épített környezet és a társadalmi paraméterek együttes kontextusában lehet eredményes.