A magánbérlakás-szektor működése és lehetséges szerepe a közösségi lakáspolitikában – a szociális lakásvállalatok koncepciója

Abstract

A rendszerváltás után 25 évvel a magyar lakásrendszerben torz tulajdoni szerkezet jött létre, amelyben a tulajdonosok által lakott lakástípus domináns szerepet játszik. A bérlakások – mind a piaci, mind a közösségi szektor – alacsony aránya, összetétele és a bérleti feltételek komoly társadalmi feszültségek okozója, ami jól jelzi, hogy a társadalom milyen kis mértékben tud (kíván) a szegények lakhatási problémáin segíteni. Mivel a közeljövőben elképzelhetetlen nagyobb mértékű közösségi lakásépítési program, a szociális lakáspolitika erősödését a nem kihasznált magántulajdonú lakások magánbérleten keresztüli bevonása jelentheti. A tanulmány célja, hogy a magánbérlakásrendszer elemzésén keresztül megvizsgálja a nem lakott lakások közösségi lakáspolitikába való bevonásának lehetőségét. Olyan szociális lakásvállalati modell lehetőségét vázoljuk fel, amely központi szabályozás feltételeihez (lakbér-megállapítás, bérleti szerződés, lakbértámogatás) alkalmazkodva szociális és lakásgazdálkodási feladatokat együttesen lát el, részben a magánbérletek bevonásával, de hosszabb távon lakásfelújítással és új lakások építésével is.