A gyermekvédelmi szempontú rezilienciakutatás eredményei Magyarország két régiójának LHH térségeiben

Abstract

A reziliencia a jelen tanulmányban használt értelmezés szerint olyan rugalmas alkalmazkodóképességet jelöl, melynek segítségével az egyén képes a veszélyeztető, hátráltató körülmények, nehézségek ellenére is boldogulni, azokhoz adaptálódva sikeresnek lenni. Mivel a gyermekvédelmi gondozott gyermekek életében minden esetben jelen vannak a veszélyeztető körülmények, ezért fontos annak vizsgálata, hogy e gyermekek mekkora része tekinthető reziliensnek, illetve milyen tényezők járulhatnak hozzá rezilienciájuk fennmaradásához, fejlesztéséhez. Mindezek ismeretében lehetővé válik a reziliencia fogalomrendszerének gyakorlati alkalmazása a magyarországi gyermekvédelmi rendszerben. Tanulmányunkban egy ilyen gyermekvédelmi szempontú rezilienciamodell kidolgozását megalapozó kutatás eredményeit összegezzük. Először bemutatjuk a fogalom értelmezéseit, valamint ismertetjük azokat a nemzetközi szakirodalomban meghatározott belső, individuális és külső, környezeti tényezőket, melyek a gyermekek rezilienciaszintjét befolyásolhatják. Ezután ismertetjük a 2012/13-ban végzett kérdőíves kutatásunk eredményeit, melynek célcsoportját hazánk két régiójának (Észak-Alföld és Dél-Alföld) LHH településein élő védelembe vett és szakellátásban élő gyermekek képezték. Az összesen 371 főre kiterjedő kutatásunk eredményei szerint a vizsgált gyermekek 26 százaléka volt reziliensnek tekinthető. Végül összefoglaljuk, milyen következtetések vonhatóak le a reziliencia különböző dimenzióinak vizsgálata alapján, és ismertetjük a kutatás alapján kidolgozott rezilienciamodellt, mely elősegítheti a nehéz sorsú gyermekek iskolai eredményességének célzott és komplex fejlesztését, és lehetőséget biztosít egy hazai rezilienciaskála kidolgozására.