Az időskorúak járadéka: a nyugellátást helyettesítő közsegély

Abstract

Becsléseken alapuló számítások alapján évente 250–500 ezer fő közé tehető azon aktív korú inaktívak száma, akik egy adott év alatt nem szereznek legalább fél évre szóló szolgálati jogviszonyt, veszélyeztetvén ezzel a nyugdíjjogosultságukat (Augusztinovics–Köllő 2007). Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) számításai alapján 2014-ben 65 885 ember érte el úgy a nyugdíjkorhatárt, hogy nem szerzett saját jogon nyugdíjjogosultságot. Előbbi adatok fényében meglepő, hogy évente csupán 6000 ember részesül időskorúak járadékában. Az adatok aggasztónak tűnnek az időskorúak anyagi biztonsága szempontjából, másrészről azonban nincs reális képünk e társadalmi csoport tényleges szükségleteiről. Milyen tendenciák és társadalmi folyamatok állnak a konkrét igénybevételi adatok mögött? Mi az oka, hogy bár évjáratról évjáratra egyre többen vannak az öregségi nyugdíjra jogosultságot nem szerző időskorúak, ennek ellenére az elmúlt 10 évben nem nőtt az időskorúak járadékát igénybe vevők száma? Mennyiben kellene új elvi alapokra helyezni a jelenlegi ellátórendszereket? Az ellátásban nem részesülők társadalmi összetételének ismerete híján a tanulmány csak az igénybevétel elmaradásának lehetséges okait, a becsléseken alapuló jövőbeni kockázatok nagyságrendjét mérlegeli, és nem vállalkozik a társadalmi szolidaritás erősítését elősegítő konkrét javaslatok megtételére.