Az ezredfordulós Japán kriminalitása a társadalmi folyamatok tükrében - újabb "Japán csoda"?

Abstract

Japán a második világháború befejeződése óta nem csak egyedülálló kultúrájával, de az ott lezajló gazdasági és társadalmi folyamatokkal is magára vonta a világ figyelmét. Számtalan kutató keresett magyarázatot a "japán csodának" nevezett , robbanásszerű gazdasági növekedésre, majd később arra, hogy egy ilyen mértékű társadalmi változás mellett miként volt lehetséges, hogy a bűncselekmények száma (az 1950-es évektől kezdve) nemcsak hogy nem emelkedett , de a világ más, fejlett országaihoz viszonyítva meglehetősen alacsony szinten stagnált.1 Az 1990-es évek kezdetén olyan gazdasági és kulturális hatások érték az országot, amelyek eredményeképpen a nyugati tapasztalatok és a különböző szociológiai, kriminológiai elméletek szerint a bűnözésnek növekednie kellett volna. Japán azonban (legalábbis napjainkban így látszik) ismét egy csoda helyszíne, hiszen a bűnözési mutatók néhány évnyi emelkedés után ismét csökkenésnek indultak. Ezzel párhuzamosan azonban mind a japán társadalomban, mind a törvényhozásban és az igazságszolgáltatásban olyan folyamatok indultak el, amelyek már hasonlítanak a nyugati országok jelenkori tendenciáihoz.