Az intézménytelenítés kapujában
Esély
fogyatékkal élő személyek ellátása
Abstract:
A cikk bemutatja a hazai intézménytelenítés elindításának feltételeként értelmezhető elmúlt évtizedek eredményeit, mind a szociális szolgáltatás és ellátórendszer fejlődése, mind a szakmai és jogszabályi változások terén. Kitér az infrastrukturális fejlesztések és az uniós csatlakozás összefüggéseire, valamint ismerteti a vonatkozó uniós dokumentumok elfogadásának történetét. Ezek együttes áttekintéséből elemezhető és fogalmazható meg a jövő iránya. Magyarország törvényi szinten már 1998-ban kinyilvánított a elkötelezettségét a fogyatékos személyeket ellátó, nagy létszámú intézmények átalakítása mellett . A törvényi előírást követően azonban mintegy tizenhárom évet kellett arra várni, hogy a kormányzati akaratban is tényleges paradigmaváltás következzen be, és elkészüljön a fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásáról szóló stratégia (továbbiakban: Stratégia). A cikk bemutatja, hogy 1993 óta, azaz a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény (továbbiakban: Szociális törvény) hatályba lépésétől hogyan változott a fogyatékosoknak nyújtott szociális szolgáltatások tartalma és minősége, milyen út vezetett ahhoz, hogy a kitagolás ethosza túllépje az elméleti keretet és kitörjön a tudományos és közéleti diskurzus viszonylag zárt világából.