Csapdába került önkormányzatok, csapdában tartott szegények – közfoglalkoztatás a Csereháton

Abstract

A településeken egyszerűen nincs elegendő közmunkával ellátható feladat, vagy az elvégzendő munkák szakember- és eszközigénye messze meghaladja a közfoglalkoztatás lehetőségeit. Ugyanakkor a felülről nyitott kassza és a program ideológiája arra ösztönzi az önkormányzatokat, hogy az ésszerűségi megfontolásokon túl, akár üresjáratban, vagy nagyon alacsony hatékonysággal is működtessék a rendszert. A kötelező közmunka ütközhet az időszakos alkalmi napszámos munka lehetőségével. A program a legrosszabb helyzetű gettófalvakban nem csökkentett e, hanem inkább erősített e a munkanélküliek kiszolgáltatottságát, tartós személyes függőségét az erőforrások felett rendelkező helyi hatalom képviselőitől, illetve káoszt teremtett ott , ahol korábban úgy-ahogy működtethető volt a közfoglalkoztatás helyi rendszere.