A környezettanulmány, avagy a magánszféra sérthetetlenségének dilemmái

Abstract

A tanulmány azt vizsgálja, hogy milyen felhatalmazás alapján végzik a magánszférába beavatkozó környezettanulmányokat. A szociálpolitika korai, szegénypolitikai szakaszában a környezettanulmány készítésből alakult ki a családlátogatás formája, ma azonban összemosódik a környezettanulmány és a lakáson végzett szociális munka. A környezettanulmány fogalmát több jogszabály említi, de egyetlen jogszabály sem szabályozza egyértelműen e tevékenység speciális formai és tartalmi követelményeit. A környezettanulmány egyrészt megelőzi a segélyezést, másrészt segíti a segélyezési döntések meghozatalát. Ezt azonban a magánlakás-magánszféra megsértésével teszi, jóllehet a környezettanulmány tárgya (a vagyoni és jövedelemi helyzet felmérése) más forrásokból is tisztázható lenne (pl.: jövedelemadó bevallás, ingatlan nyilvántartás). Újabb problémát jelent, hogy a környezettanulmány készítése hatósági eljárás, de tisztázatlan, hogy kik, milyen iskolai végzettséggel, képesítéssel végezhetik. A szerzők a környezettanulmány negatív hagyományai miatt javasolják a „szakértői vélemény” elnevezés használatát. Véleményük szerint elsősorban szociális munkások lehetnének ezek a szakértők, mert megfelelő ismeretekkel rendelkeznek egy ilyen szakértői vélemény elkészítéséhez.