A tanulmány I. Sándor európai ügyekben követett külpolitikájának és az európai összefogásra, nagyhatalmi együttműködésre kimunkált koncepciójának a vizsgálatára fókuszál. Rávilágít arra, hogy az orosz külpolitika miként alkalmazkodott az európai változásokhoz a vizsgált időszakban. Prezentálni kívánja azt is, hogy az orosz diplomácia milyen erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a harmadik koalíció alapját képező angol–orosz szövetség létrejöjjön 1805-ben.
