Büntetve gondozni?

Abstract

A dolgozat a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásával kapcsolatos problémákat elemzi, különös tekintettel a javítóintézeti nevelés céljára és szerepére. A szerző a javítóintézeti nevelés gyakorlati problémáit a büntetőpolitika, a büntetőjogi szabályozás és a társadalmi-gazdasági változások kontextusában helyezi el. Abból indul ki, hogy meg kell találni a megfelelő arányt a fiatal életkorból adódó sajátosságok és a társadalom védelmének szükségessége között. Statisztikai adatok segítségével vizsgálja a hazai büntetéskiszabás gyakorlatában a kezelő szemlélet érvényesülését, és elgondolkodik azon, hogy mi lehet a magyarázata a javítóintézeti nevelésre ítéltek számbeli csökkenésének. Felveti, hogy helyes-e, hogy a javítóintézetek a „megfosztottság/megjavítás” keretben értelmezik a bűnelkövetést, s nem a büntetést, hanem a fejlesztő, korrekciós nevelést tekintik feladatuknak. Úgy véli, hogy a javítóintézeti nevelésre ítélt fiatalkorúak számbeli csökkenése azt jelzi, hogy a bírák nem bíznak a jogintézmény hatékonyságában. A szerző – cikkét vitairatnak szánva – felveti, hogy jó úton haladunk-e, ha továbbra is nevelés központúnak tartjuk a javítóintézeti nevelés intézkedését. Végezetül összegzi a javítóintézetek lehetséges jövőbeli funkcióit.