Miért nem kell választanunk a társadalmi igazságosság és a gazdasági növekedés között?

Abstract

A tanulmány célja az, hogy empirikus és elméleti síkon is kritizálja ezt az alapérvet és kimutassa, hogy pozitív összefüggés van a viszonylagos egyenlőség és a jó gazdasági teljesítmény között. A három társadalmi-gazdasági modellt – a „liberálist”, a „szociális piacit” és a „szociáldemokratát” – nagyjából reprezentáló hét ország gazdasági és szociális teljesítményét hasonlítjuk össze. A fő következtetésünk az, hogy az 1990-es években nem volt világos kapcsolat az egyenlőtlenség és a gazdasági növekedés között és két alacsony szintű egyenlőtlenséggel jellemezhető ország – Hollandia és Dánia – gazdasági és szociális téren is nagyon jó teljesítményt nyújtott. Ez legalábbis azt mutatja, hogy a társadalmi egyenlőség céljának feláldozása nélkül lehetséges a magas növekedés és alacsony munkanélküliség elérése. A tanulmány ezenkívül azt is kimutatja, hogy a hét országon belül a jövedelemeloszlás növekvő egyenlőtlenségét elsősorban az úgynevezett liberális országokon belüli nagyobb egyenlőtlenségek, és nem a fokozódó egyenlőtlenségek irányába mutató, valamilyen általános fejlődési trend okozta. Az uralkodó gazdaságelmélet szerint alapvető ellentét van a méltányosság – az egyenlő jövedelem- és vagyoneloszlás – valamint a hatékonyság vagy gazdasági növekedés között. Az alapgondolat értelmében az egyenlőség elősegítésére túl sok gondot fordító társadalmak a lassúbb növekedéssel fizetik meg az egyenlősítés árát. Ma ez az elmélet összefonódik azzal a közkeletű érveléssel, mely szerint az Egyesült Államok elmúlt évekbeli gazdasági sikereit másolni kívánó bármely fejlett ipari országnak át kell vennie a magas egyenlőtlenséggel jellemezhető amerikai szociális modellt.