Magyarországi cigányság – strukturális csapda és kirekesztés

Abstract

A cikk a magyarországi cigányság demográfiai szerkezetét, területi elhelyezkedését, egészségügyi helyzetét, iskolázottsági, szociális és gazdasági mutatóit, valamint a munkaerő-piaci kirekesztés kérdéseit összefüggő rendszerként vizsgálja. A cigányság korösszetétele jelentősen eltér a többségi társadalométól. Viszonylag magas a termékenysége, illetve a halandósága, átlagos élettartama tíz évvel rövidebb, mint a többségi társadalomé. A harmadik világbeliekéhez hasonló korszerkezet és magas halandósági arány a rossz egészségügyi mutatók eredménye, amelyek pedig a szegénységfaktorokkal magyarázhatóak. Az egy főre jutó munkajövedelem a roma népesség elképesztő megosztottságát tükrözi; a legalsó és a legfelső népesség-tized között több mint hússzoros a jövedelmi különbség, egyúttal a roma népesség alsó hét-nyolc tizede a létminimum alatt él, közel fele pedig mély nyomorban. A cigányság szegénységének, munkanélküliségének, alacsony iskolázottságának hátterében alapvető okként súlyos településszerkezeti, illetve azzal összefüggő gazdaságszerkezeti, vagyis strukturális hátrányokat találunk.. A cigányság többsége strukturális okokból következően halmozottan hátrányos helyzetű szegény, ráadásul etnikai hovatartozásából eredően sújtja a csoportot a kirekesztés. A strukturális hátrányok tényezői, a munkaerő-piaci kizáródás valamint az erős diszkrimináció egymást kölcsönösen erősítő folyamattá váltak.