A Nemzeti Cselekvési Terv és a Biztos Kezdet Program

Abstract

Amikor a gyermekszegénységről beszélünk, a szociológusok megkülönböztetik az abszolút és a relatív szegénységet, míg az előbbit jobbára a napi háromszori étkezést nem biztosító jövedelemmel, az utóbbit a helyben szokásos javaknak a beszerzését biztosító jövedelem felével rendelkezők csoportjával azonosítják. Az ENSZ, az UNESCO és az OECD égisze alatt lezajlott, különböző nemzetközi összehasonlító adatfelvételek a múlt század utolsó éveiben arról adtak képet, hogy a legfejlettebb országok (pl. az Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Olaszország) sem kerülhetik el szembesülést azzal a ténnyel, hogy a fejlődés árát a társadalom legvédtelenebb csoportjai, a gyerekek fizetik meg. A folyamat megállítása és megfordítása a politikai és a szakmai közélet fókuszába került. A gyermekszegénység felszámolását szolgáló eszközök a támogatási formák – elsősorban adókedvezmények és adóhitelek (pl. a bébikötvény) formájában kínáltak kivezető utakat és egy invenciózus program keretében, melynek a Sure Start (Biztos Kezdet) nevet adták.