„Mi vagyunk a legutolsó hely”. Pszichoszociális fogyatékosság (pszichés problémák) hajléktalan emberek között, budapesti alacsony küszöbű hajléktalan-ellátásban dolgozó szociális munkások tapasztalatai tükrében

Abstract

A hazai hajléktalan-ellátás ügyfélkörének jelentős hányada érintett pszichés problémákban – ide értve a függőséget is –, ami saját életük mellett hatással van a hajléktalan-ellátásban dolgozók munkájára. Az érintett ügyfelek és a szociális munkások előtt álló kihívásokat, perspektívákat, a segítői erőforrásokat, észlelt szükségleteket, javaslatokat feltáró-vizsgáló fókuszcsoportos kutatást folytattunk hat alacsony küszöbű, különösen sérülékeny ügyfélkörrel dolgozó budapesti hajléktalan-ellátó intézmény munkatársainak körében. A kutatás egy részében két tapasztalati szakértő kutatótárssal dolgoztunk közösen. A „pszichoszociális fogyatékosság” fogyatékosságügy területéről származó fogalmát használtuk, vonatkoztatva itt a gyakran más pszichés problémával együtt járó függőségekre is, és az érintettek körébe sorolva a pszichiátriai diagnózissal rendelkező és nem rendelkező (vagy a szociális munkások által nem ismert diagnózisú) ügyfeleket egyaránt. A kutatás eredményei az érintett emberek szükségletei és a hajléktalan-ellátás nyújtotta lehetőségek közti összhang hiányára, az érintett embereknek a hajléktalan- ellátórendszeren kívül elérhető ellátások szűkösségére, a megelőzés és a komplex megoldások, benne más ellátórendszerek és többféle szakpolitika szerepvállalásának, együttműködésének jelentőségére mutatnak rá.