Szeretlek és/vagy nem is!

Abstract

A választói magatartás kutatásának szakirodalmi gazdagsága, irányzatainak és kutatási eredményeinek sokszínűsége számos „könyvespolcot” roskadásig megtöltene. Termékeny kutatási területnek tartom, hiszen az állandóan mozgásban lévő társadalmi kontextus folyamatosan változó (vagy akár bebetonzó) választói preferenciákat eredményezhet, ezzel a választói magatartás újabb és újabb aspektusait felszínre bocsátva a kutatók és a tudomány számára. Jelen dolgozat nem a választói magatartás alapvető modelljeivel, irányzataival és azok alapvető empirikus eredményeivel kíván foglalkozni; fókuszában csak a taktikai szavazás elméleti megközelítése áll; azon belül is a hazai választók taktikai viselkedésének hipotetikus leírása. A klasszikus választói modellekről és irányzatokról egy korábbi tanulmányban már beszámoltam, ebben az írásban csupán a taktikai szavazás egy tágabb kontextusban történő elhelyezése végett említem meg azokat. Ennek tükrében a választói magatartás három alaptradíciójáról: a társadalmi kontextus által meghatározott választói viselkedést magyarázó szociológiai; a pártidentitást, a párthoz való hűséges kötődést (és a valóságot azon keresztül szűrő) középpontba állító pártidentifikációs, és Downs alapján az egyén saját racionális érdekkalkulációin nyugvó racionális hagyományokról beszélhetünk. A választói magatartás leírására kialakultak még egyéb, az alaptradíciókat nagyban érintő kutatási irányvonalak is gazdag empirikus bizonyítékokkal, amelyek néhol egy-egy változó kiemelkedő szerepe köré csoportosulnak. Egyik ilyen irányzat a taktikai vagy stratégiai szavazás , amelyet – a későbbiekben ismertetett definíciók alapján - a racionális alaptradíció paradigmájában helyezek el.