Disszertációm főhipotézise szerint a roma emberek többsége részesült az oktatási rendszer diszkriminációban és szelekciójában, valamint elszenvedője volt a nyilvános formális és informális terek különböző rasszista, kategorizáló, etnicizáló beszédének, bánásmódjának, amely nagy mértékben meghatározza esetükben az identitást és társadalmi emancipáció lehetőségét. Mindezen hatások ellenére, feltevésem alapján, a roma értelmiségi generációk esetében nagymértékű kilépő társadalmi, gazdasági és lélektani mobilitás ment végbe.
