Közösségi önképépítés és önértékelés a vajdasági magyar értelmiségiek körében 1945 és 1990 között
Társadalomtudományok/Szociológiai tudományok
Vojvodina
Hungarian minority
intellectuals
Szociológia D. I./Szociológia
Vajdaság
magyar kisebbség
értelmiségiek
Abstract:
A disszertáció alaptémája, hogy a vajdasági értelmiségiek a lehetőségekhez képest a szocialista érában, azaz 1945 és 1990 között miképpen járultak hozzá a közösségépítéshez, elsősorban a kultúra, a sajtó, az oktatás és a tudomány terén. Tovább, hogy ezekkel összefüggésben a kezdetektől fogva milyen önszerveződési kísérletek történtek – a politikai életben a kisebbségi önszerveződés nem volt lehetséges –, milyen magyar intézményeket hoztak létre, és azokat hogyan működtették.A disszertáció másik fő témája, hogy a korabeli alkotók hogyan értékelték a vajdasági magyarok demográfiai, szociális, gazdasági, politikai, kulturális és oktatási helyzetét. Az 1945 utáni optimizmust egyre inkább felváltotta a szakmai jellegű értékelés, és láthatóvá vált számukra, hogy a közhiedelemmel ellentétben e kisebbség egyre inkább lecsúszik a többséghez képest, például az iskolázottság terén, és a demográfiai helyzet sem kedvező (asszimiláció, a természetes fogyás stb.), és elindult a tömeges migráció is külföldre. Mindezt a korabeli szociográfiai és szociológiai munkák elemzése révén mutatom be.
A jugoszláviai és a vajdasági kontextus felvázolása után foglalkozom azokkal az írókkal, irodalmárokkal, szociográfusokkal, szociológusokkal, politológusokkal és újságírókkal, akiknek a munkássága kiemelkedett ezekben a témakörökben. Ez egyfajta értelmiség-szociológia, de bemutatom a vitákat, a diskurzusokat is.
Összességében egy hanyatlástörténetet mutatok be, azzal a céllal, hogy szemléltessem: a vajdasági magyarság már az 1991-ben kitört délszláv háborúk előtt is egyre súlyosabb társadalmi problémákkal szembesült, aminek következtében e kisebbség létszáma az 1960-as évektől máig szinte a harmadára csökkent.