Írásbeliség és fordítás; a Biblia első fordítása

Abstract

Az első fordításokra csak az írásbeliség megjelenése után kerülhetett sor, azzal együtt, hogy bizonyos szövegeket megőrzésre és továbbadásra tartottak érdemesnek más nyelvet beszélő népek is. Az első jelentős fordításról az Ariszteasz levél számol be, mely legendás elemek fölhasználásával mondja el, hogyan fordította le Mózes öt könyvét hetvenkét írástudó külön cellákba zárva hetven nap alatt egymással pontosan egyező módon héberből görögre. Az átírás jelölésére használt görög szavak jelentése és a könyv fontosságát hangsúlyozó megjegyzések egyértelműen megerősítik a fordítás tényét. Az eseményről Josephus Flavius is beszámol, Philón Judeus pedig részletes ismertetést ad a fordításról egyik könyvében. A fordítás sikerére és megbízhatóságára adott magyarázatában a mai nyelvészeti gondolkodásban is elfogadott fogalmakat használ. A fordítás szövege megfelel a korabeli görög nyelvhasználatnak, de bizonyos fordulatok, pl. kötőszavas kapcsolatok, birtokviszonyok, alárendelések használatának egyedi gyakorisága, egyes szavak jelentésének az általános használattól eltérő alkalmazása, valamint a görögre átírt héber szavak, arra mutatnak, hogy nem eredeti görög szövegről van szó, hanem egy lefordítottról. A fordítás igazi nehézségeit az eredeti héber szöveg és a befogadó görög szöveg jelentésvilágának kulturális különbségei jelentették, mert ebben az esetben egy monoteisztikus vallási szövegnek pl. a halál utáni életre vagy a semmiből való teremtésre vonatkozó gondolatait kellett a pogány filozófiai gondolkodást tükröző görög szókinccsel visszaadni.