A térképtörténet történetének kezdetei
felvilágosodás
földrajz
térképhasználat
Hauber
Absztrakt:
A tanulmány a 18. század elején megjelent, első térképtörténeti művekre hívja fel a figyelmet. A német Gottschling (1711), Gregotii (1713) és Hauber (1724) műveit a szakirodalom csak említi, de a publikációk elemzése és elméleti jelentőségének bemutatása elmaradt. Tanulmányunkban a térképtudomány elméletének kialakulása szempontjából fontos, átmeneti időszakban keletkezett, történeti szempontú kísérletek tartalmát elemezzük. Kimutatjuk, hogy mindhárom mű a földrajzi térképészeti mód áttekintése, amelyekben a térképtörténeti tárgyalás a kortárs német atlaszok és térképek bemutatásával a jelenig terjed. A szerzők különböző színvonalú és szaktartalmú „kísérleteinek” célja a nyomtatott térképek használatának elősegítése, főként a történelmi és földrajzi oktatásban. Hauber térképtörténeti vázlatát a rendszeresség és a mintaként bemutatott anyag gazdagsága miatt ismeri el a földrajzi irodalom, valószínűleg tanítványa, Büsching hatására. A 19. században megjelenő kartográfia fogalomban a valójában különböző térképezési módokat a történeti szemlélet kapcsolja elméletileg is össze, éppen száz évvel ezelőtt létrehozva Eckert térképtudományát (Kartenwissenschaft,1921)