Fordítói jelenlét a japán filmek magyar fordításában

Abstract

Venuti 1995-ben megjelent műve óta gyakori téma a fordítástudományban a fordítói láthatatlanság kérdése. A tanulmány az audiovizuális fordításban megjelenő fordítói jelenlétet vizsgálja a japán megszólító nyelvi elemek magyar fordításán keresztül. Az elemzéshez különböző műfajú japán filmek fordítását vettem alapul, és azt vizsgáltam, hogy az audiovizuális fordítás egyes típusaiban a fordító a honosítást vagy az elidegenítést részesíti-e előnyben. A fordítói láthatatlanságot szem előtt tartva azt is vizsgálom, hogyan jelenik meg a pozitív és negatív udvariasság a japán megszólítások magyar fordításában. Az elemzés során figyelembe vettem a szinkron, filmfelirat, valamint a rajongói fordítás műfaji sajátosságait, a honosító és az elidegenítő (nyílt és rejtett) fordítás jellemzőit. Az elemzés eredménye egybecseng az audiovizuális fordítás egyes típusaiban alkalmazott, fordítási technikákat érintő megállapításokkal. A szinkronra a honosító eljárás jellemző, a fordító a célnyelvi normát tartotta szem előtt, a fordítói láthatatlanságra törekedett. A filmfelirat jóval több idegenszerű elemet tartalmazott. A rajongói fordítás élt leginkább az elidegenítő fordítási technikával, a japán megszólító elemek túlnyomó többsége lefordítatlanul került át a magyar verzióba. Hasonló eredményt hozott a pozitív és a negatív udvariasság fordításban való megjelenését vizsgáló elemzés is: a szinkronba számos olyan pozitív udvariasságot tükröző megszólító elemet toldott be a fordító, amely a forrásnyelvi szövegben nem szerepelt. A forrásnyelvi normához ragaszkodó rajongói fordítás pedig egyáltalán nem tartalmazott kedveskedő, becéző megszólításokat.