Reformok hullámain
Valóságos Könyvtár – Könyvtári Valóság IV.
Abstract:
Magyarországon a második világháború előtt a különböző közgyűjtemények (könyvtárak, levéltárak,
múzeumok) számára egyetemi szinten nem képeztek szakembereket. A koalíciós időszakban
1945 és 1948 között nem került sor a magyar felsőoktatás átfogó reformjára. Az első
reformjavaslatok kidolgozása már 1947-ben megkezdődött, de az elképzelések megvalósítására
csak azután került sor, hogy kialakult az állampárti diktatúra. 1949-ben született meg az a kormányrendelet,
amely engedélyezte a könyvtárosok egyetemi képzését. A rendelet szerint a Pázmány
Péter (1950 szeptemberétől Eötvös Loránd) Tudományegyetemen könyvtáros-, levéltáros-
és muzeológusképzés indult. Az első könyvtáros hallgatók az 1948/49-es tanév második
félévében kezdték meg könyvtárosi tanulmányaikat ötéves, kétszakos képzésben. Az egymást
követő reformok hullámain az 1950/51-es tanévben négyéves kétszakos, az 1951/52-es tanévtől,
az 1953/54-es tanévig egyszakos, ötéves, az 1954/55-ös és a következő tanévben négyéves
kétszakos volt a képzés. 1956 után Kovács Máté tanszékvezetése alatt újabb reform következett.
A Bölcsészettudományi Karon történt átszervezés következtében 1949. októberében 13 intézet
jött létre, köztük a Könyvtártudományi Intézet. Az intézet élén Varjas Béla és Telegdi Zsigmond egyetemi
magántanárok álltak. A további átszervezések után az intézetből tanszék lett.