La velocidad de habla de los hungaroparlantes al hablar español espontáneo

Abstract

Jelen kutatásban B2-es szintű, magyar anyanyelvű egyetemi hallgatók beszédtempóját vizsgáltam spanyol spontán beszéd esetén. A következő hipotézisekre építettem munkámat: (i) monológ során az adatközlők beszédtempója nem éri el a spanyol átlagot, és inkább még a magyar átlaghoz áll közelebb; (ii) célnyelvi beszélgetőpartnerrel folytatott dialógus azonban gyorsítja a nyelvtanulók beszédtempóját. A kutatás elméleti alapjának prezentálása (a „beszédtempó”, „artikulációs tempó” terminusok, valamint a spontán beszéd jellemzői) után az résztvevők főbb adatait ismertetem, illetve kitérek azokra módszertani elemekre, melyek lehetővé tették a két nyelvet összehasonlító elemzést. Kutatásomhoz 31, összesen 83 percnyi hangfelvételt használtam, amelyeket az akusztikai elemzésekre alkalmas Praat nevű programban szegmentáltam és annotáltam. A beszédtempó kiszámításához kiegészítő programokat, úgynevezett „scripteket” alkalmaztam, melyeket kifejezetten ilyen típusú elemzések elvégzéséhez készítettek. Kapott eredményeim a hipotéziseimet megerősítették, vagyis (i) spontán monológ esetében a magyar, B2-es tanulók beszédtempója nem éri el a spanyol átlagos értéket; (ii) anyanyelvi beszélővel folytatott párbeszéd esetén a magyarok tempója 10,25%-kal nő. Az adatok alapján kiderült, hogy anyanyelvi beszélőkhöz képest a magyar ajkúak már az artikuláció szintjén lassúak, tehát ezt a jelenséget nem csak a szünetek magas száma okozza. Mindez azonban fejleszthető célnyelven folytatott dialógusokkal.