Ebben a szövegben a viralitás, immunológia, pszichopolitika és biopolitika fogalmai mentén az ún. karanténszubjektum médiaantropológiai vizsgálatára törekszem. Az aktuális járványhelyzet
digitális karanténtapasztalata arra mutat rá, hogy a helyzet elemzéséhez elégtelen csak a
pszichopolitika vagy csak a biopolitika felől építkező értelmezés, hiszen a karanténszubjektum épp a psziché azon elfojtott „igazságával” találkozik, hogy valójában: test (is),, noha erre a traumatikus tapasztalatra való ráébredés egészen másképp történik, mint a digitális fordulat előtt. És épp ez a lényeg, mert a kortárs okoshatalom hibrid játékot játszik abban az értelemben, hogy a biopolitikát a pszichopolitikán keresztül kódolja újra, míg a pszichopolitikát biopolitikai eszközökkel optimalizálja. Elemzésemben ezeknek a visszacsatolási hurokrendszereknek a szerkezetét próbálom rekonstruálni.
