Hasnyálmirigynapló

Abstract

Az Ünnepi Könyvhétre megjelent legújabb Esterházy-kötet a szerző előrehaladott állapotú, rákbetegségének naplója. Az idén 66 esztendős író, még tavaly, 2015-ben, a Szent László kórház falai között szembesült a testében pusztító kórral. Ekkor, 2015. május 24-én határozta el, hogy naplót ír betegségéről, melynek első bejegyzései ekként tudósítják az olvasót: "Rák, ez a jó kezdőszó, noha nem rögtön hangzott el... Ma kezdődik a nyár. 83,4 kg vagyok, lettem, ez mínusz 10 karácsony óta. Rák nélkül szupi volna". Az olvasó pedig a sokkoló hír tudomásulvétele után, amennyiben saját vagy környezetében átélt, elszenvedett rákbetegségnek már tanúja volt, a hirtelen támadt belső csöndjében elkezdi "fölfejteni", értelmezni Esterházy lelkiállapotát, "kihámozni" a gyakorta ironikus sorok között megbújó igazságot. A szerző végtelen természetességgel ír betegségéről, mintegy hitet és biztatást adva nemcsak önmagának, de olvasóinak is, akik az író megkérdőjelezhetetlen "híveiként" követik őt a naplófeljegyzések nyomán, a remélendő gyógyulás felé vezető úton. Mert remélni lehet és kell is, hiszen az lehetetlen, hogy egy organikus kór útját állja az írói "igyekezetnek", hogy egy efféle betegség az írás ellen fordítsa a szerzőt. Ám Esterházy nem adja könnyen magát, mi több ebből a földi halandó számára döbbenetet keltő, végletes helyzetből is "poézist fabrikál", megénekli, eldadogja, elimádkozza, elvágyakozza a gyógyulást, miközben realista, szikár sorokban számol be egyre romló fizikai állapotáról. Az olvasó pedig vele együtt remél és fohászkodik, hogy a gyógyulás kegyelme mielőbb "érintse" meg a szerzőt. Nem egyszerű olvasmány, kétségtelenül megrázó, megrendítő emberi történet, ám a valóság és a költészet határmezsgyéjén mozgó napló mindenképpen jelentős irodalmi alkotás.