A rendszer fáj a földnek

Abstract

E tanulmány hozzászólás Bognár Bulcsu „Az ökológiai kommunikáció lehetőségei és korlátai a modernitásban: Társadalomelméleti észrevételek a környezetvédelem témájához” című vitaindító elemzéséhez. Amíg az eredeti vitairat az ökológiai kommunikáció és a zöldmozgalmak viszonylagos sikertelenségének okait elemzi, addig e hozzászólás arra az ezt kiegészítő kérdésre keresi a választ, hogy milyen nem kommunikatív mechanizmusok hozzák létre az ökológiai problémákat. E kérdésre választ keresve a kommunikációból felépülő szociális rendszerek luhmanni elmélete mellett egy olyan értelmezést mutat be, amely az ökológiai problémák létrejöttét az emberi élet újratermelésének rendszerszerű folyamataiból vezeti le. Nevezetesen abból, hogy az emberiség olcsón vagy egyenesen ingyen állítson elő élelmiszert és energiát, valamint jusson hozzá nyersanyagokhoz és munkaerőhöz. A két rendszerfelfogás összevetésével két egymást kiegészítő magyarázatot nyerhetünk. A tanulmány emellett részletesen vizsgálja Niklas Luhmann rendszerelméleti felfogását és arra a kérdésre is választ kínál, hogy miért került szembe a német rendszerelméleti gondolkodó kora „új társadalmi mozgalmaival”. A szembenállás fő oka, hogy Luhmann társadalomelmélete nem képes értelmezni az emberi munkát és a tőkeképződést, következésképpen azokat az összefüggéseket sem, amelyek az ember természetátalakító tevékenységének eredményeképpen ökológiai problémákhoz vezetnek. Márpedig a zöldmozgalmak ökológiai kommunikációja éppen ezekre az összefüggésekre kívánja felhívni a figyelmet.