A magyar közegészségügy fejlődése a közegészségügyi gondolkodás kialakulásától az állami közegészségügyi rendszer kiépítéséig

Abstract

A magyarországi közegészségügyi intézményrendszer kialakulásában komoly szerepet játszottak a külföldi, nemzetközi minták, külföldi egészségügy-szemléleti áramlatok. A 19. század Európa-szerte a modern közegészségügy intézményrendszerének megjelenését, a közegészségügyi gondolkodás elterjedését hozta. Mindez természetszerűleg együtt járt az orvosi szemlélet modernizálódásával, átalakulásával, a „járványorvoslás” létrejöttével, az orvosok szerep- és az orvosi szemlélet fókuszváltásával, valamint ennek (is) köszönhetően az orvostudomány és a természettudományok „technikai” és „elméleti” fejlődésével. Az egészségügyi, orvosi szemlélet változása a gyógyítás intézményei, a kórházak szerep- és funkcióváltozásában is megfigyelhető. A kórházak intézménytörténeti fejlődése során fontos mérföldkő volt a szegényügy és a kórházügy kettéválása, majd ennek nyomán a kórház, mint professzionális gyógyító intézmény képének kialakulása. A kórházak az egészségügy professzionális intézményeivé, a gyógyítás központjaivá váltak. Az 1876-os első magyarországi közegészségügyi törvény fő részei jól jelölik a kialakulóban lévő hazai közegészségügy akkori elsődleges fókuszait, érdeklődési területeit. A környezet-egészségügy előtérbe kerülése az angol közegészségügyi modell hatásaként értelmezhető. A „hivatalos” közegészségügyi szemlélet fókuszváltására az első világháborút követő években került sor. A Johan Goudsblom által a „higiénia demokratizálódása”-ként aposztrofált folyamat lényege, hogy a természettudományi és az orvostudományi ismeretek, technikák professzionalizálódásával lehetővé vált a korábbi általános környezethigiénére irányuló akciók leszűkítése egy-egy adott kisebb problématerületre, jelenségkörre, betegségtípusra. Az első világháború utáni időszak közegészségügyi fejlődésének kapcsán ki kell emelni a Rockefeller Alapítvány fejlesztő, fejlődést katalizáló szerepét, az általa nyújtott minták, módszertani támogatások és nem utolsó sorban financiális támogatások fontosságát. Kis túlzással kijelenthető, hogy a modern, két világháború közötti magyarországi közegészségügy szakembergárdája az alapítvány ösztöndíjainak, illetve az alapítvány támogatásával létrehozott hazai képző intézmények, szaktanfolyamok tevékenységének köszönhetően állt elő.