Szegénység és motiváció a hazai alsó középfokú duális szakképzésben részt vevők körében

Abstract

A duális szakképzés lényege, hogy a diákok képzésük megkezdését követően rövid időn belül valós, munkahelyi körülmények között tanulhatják szakmájukat, munkájukért pedig pénzt kapnak. A német modellt jobban követő, alsó középfokú duális szakképzési rendszer Magyarországon ténylegesen 2012. szeptember 1-jén indult el. Jelen disszertáció az indulással járó problémákat vizsgálja, analizál és a legerőteljesebb jelenségek, a tanulók motiválatlansága és rossz szociális helyzete közötti összefüggéseket tárja fel egyes gépészeti és járműipari szakmák kapcsán. A kvalitatív módszerekkel vizsgált összefüggéseket egy sor – részben a gyors jogszabályi változásokból, részben régóta fennálló és egyre súlyosbodó társadalmi problémákból, részben pedig kivédhetetlen külső és belső gazdasági hatásokból eredő – jelenség árnyalja, melyek a disszertáció alapját képező kutatásban részt vevők nézőpontjából is megvilágítást kapnak. A szegénység és motiválatlanság összefüggései korántsem egyértelműek, bennük az anyagi helyzet és – az egyébként nem egyértelmű szerepet játszó – szülői háttér mellett számtalan befolyásoló tényező van jelen. Ilyen például a lakóhely, a tanuló életkora, korábbi iskolai sikeressége, az oktatók elkötelezettsége, az iskola és vállalat gépekkel való felszereltsége és légköre, az ösztöndíj, vagy akár az, hogy a fiatal jövőjére komoly hatást gyakorló tanárok, oktatók mennyire vannak tekintettel a fiatal életkori igényeire, érzéseire. Az állam és a gazdálkodó szervek együttműködésére épülő régi-új szakképzési rendszer látszólag egyértelmű sikertörténet, ez azonban inkább a mögötte álló erős kormányzati akarat, semmint a modell jó megvalósításának az eredménye. Sikere – és ezzel együtt a hazánkban oly hangsúlyos járműgyártás jövője – azon múlik, hogy a nem túl távoli jövőben hatékony megoldásokat találunk-e a duális szakképzést érintő problémákra, köztük a tanulók motiválatlanságára.