CO2 felszín alatti tárolóinak természetes analógiája a Répcelak-Mihályi háton

Abstract

A Föld atmoszférájának jelenleg növekvő koncentrációjú, negyedik leggyakoribb összetevője a szén-dioxid, amelynek bioszférában betöltött szerepe a környezettudományok egyik kiemelt kutatási területe. Ugyanakkor jelentős mennyiségben található a litoszférában is, így a Föld felszínéhez közeli (néhány km mély) geológiai képződményekben is előfordul, amelyeknek egyik fontos forrása valamilyen magmás vagy metamorf folyamat. A szén-dioxidot nagy mennyiségben tartalmazó földtani formációk közül egyre jelentősebb a szerepe a nagy kiterjedésű, sósvizes, üledékes kőzetösszleteknek, amelyekből részben természetes (pl. savanyúvizek, borvizek), részben mesterséges (pl. földgáz termelése) úton a szén-dioxid a felszínre juthat (Bodó, 2000). Ezen rendszerek kutatásában döntő fontosságú, hogy pontosan ismerjük a széndioxidot tartalmazó kőzettest litológiai és kőzetfizikai sajatosságait és a benne található fluidum kémiai tulajdonságait, valamint a jellemző nyomás-hőmérséklet viszonyokat. Mindezen paraméterek ismeretében átfogó képet kaphatunk az adott rezervoárban jellemző hidrológiai és geokémiai folyamatokról, így megbecsülhető a szén-dioxid hatása az adott lito-, atmo-, hidro- és bioszféra rendszerben. Ez a tudás széles körben felhasználható a szén-dioxid felszín alatti elhelyezése (CCS – carbon capture and sequestration) során felmerülő több, kiemelt fontosságú kérdés megválaszolására is, mert a szén-dioxid - pórusvíz - kőzet kölcsönhatások hosszú távú leírása, illetve a nagy mennyiségű szén-dioxidot tartalmazó kőzettestek felszínre gyakorolt hatásainak értelmezése kísérleti, vagy modellszámítási úton nem elégséges a tárolás biztonságának garantálásához (Arts et al., 2008). Az előző évek diákköri kutatási eredményeinek továbbvitele mellett ezért választottuk TDK munkánk tárgyának egy számunkra új terület, a Mihályi-Répcelak hát (Kisalföld) vizsgálatát irodalmi források és adattári kutatás segítségével. A tanulmányozott terület földtani környezetéből az említett folyamatok szempontjából lényeges rétegtani egységei a pannonban lerakódott törmelékes üledékes rétegsor tagjai. Ezek a jellemzően homokköves - aleurolitos - agyagos fáciesű kőzetek a késő miocénben feltöltődő Pannon beltenger medencéjébe nyomuló folyami delták révén képződtek (Juhász, 1998).