„Nem szabad minden egyszerű tolvajlásból rendszer-ügyet csinálni”
Abstract:
A Kádár-korszak első felében a szervezetten történő bűnelkövetés nem valósulhatott meg a társadalmi tulajdon szerepe és az állami érdekeltségű szervezetek közrehatása nélkül. A piacgazdaság viszonyai között alkalmazott kriminológiai fogalmak, mint a szervezett és a szervezeti bűnözés átalakítva, de főbb jellemzőiket megtartva alkalmazhatóak a szocialista kori bűnözői hálózatokra, amelyek közül jelen esetben két büntetőeljárást emeltem ki; egy országos jelentőségű vendéglátóipari vállalatvezető esetét, valamint egy megyei illetékességű zöldségkereskedő törvénysértő kereskedését. 1960-as évek első felében az állam még centralizálta a kialakuló szállodaipart, illetve a terménynagykereskedelmet, így mindkét esetben lehetőségük volt informális kapcsolati tőkéjükkel élve jelentős haszonnal és lobbierővel működni az adott gazdasági szektorban. A két ügy eltérő módon érinti a szocialista állam működését, és míg az egyik eset szervezeti, a másik szervezett bűnözésként értelmezhető, ugyanakkor mindkét eset jelzi az igazságszolgáltatás korlátait, a büntetőeljárást pedig egy együttműködési csatornaként is lehet értelmezni
a terheltek és az eljáró hatóság között.